A félelem, mint üzemanyag

Senki sem úszhatja meg anélkül, hogy időről időre megtapasztalná a félelem érzését. (A pszichopatákat most hagyjuk...) Nincs kőbe vésve azonban, hogy szenvednünk és tehetetlenül tűrnünk kéne. Az igazság az, hogy remek erőforrásként is tekinthetünk rá az önismereti munkánkban és a gyógyulásunkban. Megismerhetjük, elfogadhatjuk, tanulhatunk tőle, és még üzemanyagként is használhatjuk.

"A félelmektől való megszabadulás legegyszerűbb és legbátrabb módja, ha közel megyünk hozzájuk és átéljük őket."

Popper Péter

fear-772516_960_720.jpg

Fogadd el a félelmet

 

A félelem egy természetes, evolúciósan belénk kódolt reakció, melynek célja, hogy a túlélésünket biztosítsa. Minden élőlény, amely rendelkezik limbikus idegrendszerrel, tapasztal félelemet, így tehát nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Szocializációnk során megtanuljuk, hogy ha sikereket akarunk elérni az életben, illetve elfogadásra vágyunk, erősnek, magabiztosnak, vonzónak kell mutatnunk magunkat, és el kell fojtanunk negatív érzelmeinket - többek közt a félelmet. Ez egy hibás, és végtelenül káros beidegződés. Amikor rád tör a félelem, a legjobb, amit tehetsz, hogy elfogadod, és jelen vagy vele. Így nemcsak kezelhetővé válik, de rávilágíthat olyan rejtetten futó programokra, hiedelmekre, amik segíthetnek önmagad megértésében és a fejlődésedben. A félelem természetéről olvass bővebben >>ITT<<.

Értsd meg a félelem működését

 

Az ember az egyetlen olyan élőlény a Földön, amely pusztán a gondolataival is képes félelmet előidézni. Az agy nem tud különbséget tenni a valós történések és a fantázia között. Ráadásul, mivel a félelem társadalmi tabunak számít, sok esetben egy másik - az egyén által elfogadhatóbbnak vélt érzelem, pl. düh vagy szomorúság - maszkja mögé rejtőzik. Megjelenhet más formában is, például krónikus halogatásként, amikor az egyén látszólag képtelen hatékonyan beosztani a saját idejét, és belevágni egy eltervezett cél megvalósításába, valójában azonban a változástól, az elutasítástól, a megszégyenüléstől, vagy valaminek az elvesztésétől fél. A félelemnek tehát rengeteg arca van, és ahhoz, hogy egyáltalán el tudj vele kezdeni foglalkozni, meg kell értened, hogyan működik.

Derítsd ki a félelmed okát

 

Mi okozza a félelmedet? Szánj rá időt, hogy megfejtsd, mi áll a háttérben. Lehet, hogy a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak, mint hinnéd.  Megvizsgálhatod azt is, honnan, milyen tapasztalatból ered, és milyen - hasonló - helyzetek erősítették meg benned újra meg újra. Hogyan reagáltál ezekben a helyzetekben? Mit tanultál másoktól? Milyen intelmeket, tanácsokat kaptál? Mi történt, hogyan olódott meg a konfliktus? A félelem az egyik legjobb - bár kétségkívül nem a legkellemesebb - társ az önismeretben. Általa rengeteget tanulhatsz önmagadról, és olyan összefüggésekre ismerhetsz rá, melyekre soha nem is gondoltál volna.

Vizsgáld meg a helyzetet

 

Ha nem hirtelen veszélyhelyzetről van szó, akkor általában bőséges idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy kiértékeljünk egy megoldandó problémát. Tökéletes alkalom a vizsgálódásra! Azontúl, hogy az érzelmeink tanulmányozásával közelebb kerülhetünk magunkhoz, a helyzet lehető leghatékonyabb és legkellemesebb kezelésére is felkészülhetünk, például az alábbi kérdésekkel:

  1. Reális a félelmem? Mi támasztja ezt alá?
  2. Mi a legrosszabb, ami történhet? (reálisan) El tudom ezt fogadni?
  3. Tudok tenni valamit, vagy az ügy megoldása a hatáskörömön kívülre esik? Ha igen, mit tudok tenni? Milyen konkrét lépésekre van szükség?
  4. Hogyan tudom a jelen helyzetet a számomra lehető legkellemesebben, legkényelmesebben megoldani? (Pl. más feladatokat későbbre halasztok, felkészülök, segítséget kérek valakitől, korábban érkezem a helyszínre, relaxálok előtte, stb.)

+1 Képzeld el, hogy egy nagyon jó barátod kér tőled tanácsot ebben a szituációban! Mit mondanál neki? Helyezd magad kívül a helyzeten, egy kicsit távolodj el, és nézz rá külső szemszögből!

Cselekedj

 

Akármennyire félsz is, ne add fel, ne engedd ki az irányítást a kezed közül. Ha elmenekülsz egy probléma elől, azzal csak a félelmedet táplálod. Az önbecsülésed csökkenni fog, egyre kevésbé hiszel abban, hogy bármit is képes vagy elintézni. Ám ha a szorongásod ellenére cselekszel, az megerősítő élmény lesz számodra. Nemcsak a helyzetet oldod meg, hanem közben megküzdesz a nehéz érzelemmel is. Mi ez, ha nem valódi bátorság? Mi ez, ha nem óriási erő és kitartás tanúbizonysága? Büszkeség áraszt el, és egyre jobban megtanulsz hinni, bízni önmagadban és a képességeidben. Végsősoron megtanulod, hogy ha számíthatsz magadra, nincs mitől tartanod...

A bejegyzés trackback címe:

https://szorongasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr2216679224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakférfi 2021.09.05. 07:01:58

"agy nem tud különbséget tenni a valós történések és a fantázia között. "

Ez hamis. Gondold ujra. Akkor más lesz a véleményed a saját elmédről. Meg az enyémről is.
:)

Luna A Sárkány 2021.09.06. 15:34:18

@csakférfi: Ezt nem én találtam ki, hanem agykutatók vizsgálták. :) De elfogadom, ha neked más a megélésed, véleményed erről.

csakférfi 2021.09.10. 18:49:51

@Luna A Sárkány:
Köszönöm a válaszod!
Nos a "megéléseim" :) nincsenek összhangban a kutatók által modellezett valóságmítisszal.
Sajna rámnézve ez átok mintsem áldás.
Nem vagyok különleges. Sem 'valaki'...... csak egy férfi.

"amitől mindenki retten, nem vethetjük félre büntetlen"
Lao Ce
:)

csakférfi 2021.09.10. 18:52:28

@Luna A Sárkány:
Bocsánat.
elütés.... "valóságmítosz"

Luna A Sárkány 2021.09.14. 19:17:26

@csakférfi: Szia! Szerintem az a meglátás, hogy nem vagy különleges és nem vagy "valaki", az már egy mélyebb szintje a valóság megismerésének. És ez áldás - még ha nem is tűnik annak, és nem is feltétlenül kellemes. Legalábbis egós nézőpontból.

csakférfi 2021.09.17. 14:43:31

@Luna A Sárkány:
"Mélyebb szint"......?
Amennyiben "szinteken" gondolkodsz az nem a helyes irány.
Nem sértésnek szánom!
Anyám öngyilkos akart lenni anno.... ezért a bíróság engem és a középső nővéremet apámnak itélt. Úgy nőttem fel hogy anyám miatt vagyunk csonka család.... meg "kurva volt"....
47 évese eljutottam oda hogy bocsánatot kérjek tőle. Nem mentett fel hogy hittem apám és anyai nagyanyámnak.
34 évesen ismertem meg anyámat.... akkor vette a bátoságot és felkeresett hogy a fiamat aki akkor csecsemő volt... megismerje.
Akkor mesélt az "életéről" házasságáról.
Megértettem hogy hazugságban nőttem fel. Apám már akkor 10 éve halott volt.
Elvitte a rák 61 évesen.....
A valóság az amit annak hiszel......
"a hazugságok száma végtelen, igazság meg egy van csak".
Keresd meg anyád... apád igazát... meg az azok szüleiét is..... akkor talán visszajutsz oda ahonnan kisgyerekként elindultál...... a 0 szintre.
:)

Szorongás nélkül

A harmincas éveim elejére sikerült világbajnoki szintre fejlesztenem a szorongásomat, aztán rájöttem, hogy fordítva ülök a lovon. Azóta próbálok újra nyeregbe kerülni - és ezúttal a jó irányba nézni. :)

Friss topikok

süti beállítások módosítása