Senki sem úszhatja meg anélkül, hogy időről időre megtapasztalná a félelem érzését. (A pszichopatákat most hagyjuk...) Nincs kőbe vésve azonban, hogy szenvednünk és tehetetlenül tűrnünk kéne. Az igazság az, hogy remek erőforrásként is tekinthetünk rá az önismereti munkánkban és a gyógyulásunkban. Megismerhetjük, elfogadhatjuk, tanulhatunk tőle, és még üzemanyagként is használhatjuk.

"A félelmektől való megszabadulás legegyszerűbb és legbátrabb módja, ha közel megyünk hozzájuk és átéljük őket."

Popper Péter

Fogadd el a félelmet

A félelem egy természetes, evolúciósan belénk kódolt reakció, melynek célja, hogy a túlélésünket biztosítsa. Minden élőlény, amely rendelkezik limbikus idegrendszerrel, tapasztal félelemet, így tehát nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Szocializációnk során megtanuljuk, hogy ha sikereket akarunk elérni az életben, illetve elfogadásra vágyunk, erősnek, magabiztosnak, vonzónak kell mutatnunk magunkat, és el kell fojtanunk negatív érzelmeinket - többek közt a félelmet. Ez egy hibás, és végtelenül káros beidegződés. Amikor rád tör a félelem, a legjobb, amit tehetsz, hogy elfogadod, és jelen vagy vele. Így nemcsak kezelhetővé válik, de rávilágíthat olyan rejtetten futó programokra, hiedelmekre, amik segíthetnek önmagad megértésében és a fejlődésedben. A félelem természetéről olvass bővebben >>ITT<<.

Értsd meg a félelem működését

Az ember az egyetlen olyan élőlény a Földön, amely pusztán a gondolataival is képes félelmet előidézni. Az agy nem tud különbséget tenni a valós történések és a fantázia között. Ráadásul, mivel a félelem társadalmi tabunak számít, sok esetben egy másik - az egyén által elfogadhatóbbnak vélt érzelem, pl. düh vagy szomorúság - maszkja mögé rejtőzik. Megjelenhet más formában is, például krónikus halogatásként, amikor az egyén látszólag képtelen hatékonyan beosztani a saját idejét, és belevágni egy eltervezett cél megvalósításába, valójában azonban a változástól, az elutasítástól, a megszégyenüléstől, vagy valaminek az elvesztésétől fél. A félelemnek tehát rengeteg arca van, és ahhoz, hogy egyáltalán el tudj vele kezdeni foglalkozni, meg kell értened, hogyan működik.

Derítsd ki a félelmed okát

Mi okozza a félelmedet? Szánj rá időt, hogy megfejtsd, mi áll a háttérben. Lehet, hogy a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak, mint hinnéd.  Megvizsgálhatod azt is, honnan, milyen tapasztalatból ered, és milyen - hasonló - helyzetek erősítették meg benned újra meg újra. Hogyan reagáltál ezekben a helyzetekben? Mit tanultál másoktól? Milyen intelmeket, tanácsokat kaptál? Mi történt, hogyan olódott meg a konfliktus? A félelem az egyik legjobb - bár kétségkívül nem a legkellemesebb - társ az önismeretben. Általa rengeteget tanulhatsz önmagadról, és olyan összefüggésekre ismerhetsz rá, melyekre soha nem is gondoltál volna.

Vizsgáld meg a helyzetet

Ha nem hirtelen veszélyhelyzetről van szó, akkor általában bőséges idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy kiértékeljünk egy megoldandó problémát. Tökéletes alkalom a vizsgálódásra! Azontúl, hogy az érzelmeink tanulmányozásával közelebb kerülhetünk magunkhoz, a helyzet lehető leghatékonyabb és legkellemesebb kezelésére is felkészülhetünk, például az alábbi kérdésekkel:

1. Reális a félelmem? Mi támasztja ezt alá?
2. Mi a legrosszabb, ami történhet? (reálisan) El tudom ezt fogadni?
3. Tudok tenni valamit, vagy az ügy megoldása a hatáskörömön kívülre esik? Ha igen, mit tudok tenni? Milyen konkrét lépésekre van szükség?
4. Hogyan tudom a jelen helyzetet a számomra lehető legkellemesebben, legkényelmesebben megoldani? (Pl. más feladatokat későbbre halasztok, felkészülök, segítséget kérek valakitől, korábban érkezem a helyszínre, relaxálok előtte, stb.)

+1 Képzeld el, hogy egy nagyon jó barátod kér tőled tanácsot ebben a szituációban! Mit mondanál neki? Helyezd magad kívül a helyzeten, egy kicsit távolodj el, és nézz rá külső szemszögből!

Cselekedj

Akármennyire félsz is, ne add fel, ne engedd ki az irányítást a kezed közül. Ha elmenekülsz egy probléma elől, azzal csak a félelmedet táplálod. Az önbecsülésed csökkenni fog, egyre kevésbé hiszel abban, hogy bármit is képes vagy elintézni. Ám ha a szorongásod ellenére cselekszel, az megerősítő élmény lesz számodra. Nemcsak a helyzetet oldod meg, hanem közben megküzdesz a nehéz érzelemmel is. Mi ez, ha nem valódi bátorság? Mi ez, ha nem óriási erő és kitartás tanúbizonysága? Büszkeség áraszt el, és egyre jobban megtanulsz hinni, bízni önmagadban és a képességeidben. Végsősoron megtanulod, hogy ha számíthatsz magadra, nincs mitől tartanod...